Pjotr Iljics Csajkovszkij

(1840–1893)
Pjotr Iljics Csajkovszkij az orosz zenébe új stílust hozott: úgy integrálta a nyugat-európai zenei hagyomány elemeit, hogy közben lényegében orosz maradt a stílusa. Három egész estés balettzenéje a klasszikus hagyomány mesterműve: A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő. Legnagyobb operái, az Anyegin, a Mazeppa és a Pikk dáma a líraiságot kombinálják a szofisztikált drámai szerkezettel. Csajkovszkij az orosz vidéken született, és négyéves korában kezdett zongorát tanulni. Szentpéterváron jogot tanult, az igazságügyi minisztériumban dolgozott két évig, mielőtt teljesen a zenének szentelte életét. 1862–1865 között az újonnan nyílt Szentpétervári Konzervatóriumban tanult Nyikolaj Rubinstein irányításával, és 1866-ban Moszkvába költözött, hogy az ottani konzervatóriumban tanítson. Ebből az időszakból származik első négy szimfóniája, három vonósnégyese, számos dal és zongoramű, A vajda, az Opricsnyik, a Vakula, a kovács és az Anyegin, illetve összekötő zene A hattyúk tavához. Rövid életű házasságát követően Európában utazott, ekkor készült a 2. zongoraverseny, a Vonósszerenád, első három zenekari szvitje, valamint Az orléans-i szűz és a Mazeppa című operái. 1885-ben Klinben telepedett le, ahol amellett, hogy megírta a Manfrédot, az 5. szimfóniát és A cárnő cipellőjét, megkezdte karmesteri pályáját is. 1889-től nemzetközi ismertségre tett szert, és olyan mesterműveket írt, mint a Pikk dáma, a Csipkerózsika vagy a 6. szimfónia.