Az OperaSzerda 2020. október 28-i részében a Facebook és az Origo nézői egyfajta premiernek lehettek részesei, amikor Testoni két egyfelvonásos operája, a Fantasio és a Fortunio keresztmetszetét közvetítettük a Hevesi Sándor háziszínpadról 20:00 órai kezdettel.
A kortárs olasz zeneszerző, Giampaolo Testoni a francia romantikus Alfred de Musset darabjaira komponált egyfelvonásos operáit a Magyar Állami Operaház művészei a novarai Teatro Cocciával együttműködve már bemutatták 2018-ban egy másik színpadi változatban, de a 2020 őszére kitűzött Harangi Mária rendezte budapesti bemutató a járványhelyzet miatt későbbi időpontra tolódott. A közvetítés nézői most megismerhették ennek a párdarabnak a legjobb részleteit: mindkét zenés komédia a képzelet és a valóság határmezsgyéjén játszódik, a szerelem és az illúziók világát rajzolja meg, melyben a főszereplők álruhát öltenek, s így a látszatból és a megtévesztésből humoros és keserű játékok, félreértések sora jön létre.
Az OperaSzerda keretében a két egyfelvonásos operát Marton Richárd jelmezeinek felhasználásával, Szennai Kálmán zongorakíséretével mutattuk be. A két címszerepet Balga Gabriella alakította, partnerei Csiki Gábor, Erdős Attila, Farkasréti Mária, Gábor Géza, Megyesi Zoltán, Nagy Zsófia voltak. Az operák előtt Mona Dániel ismertetőjét hallhatták az érdeklődők.
„Szerelem és illúzió egy letűnt korok előtt tisztelgő kortárs operában” – interjú Balga Gabriellával
Az ábrándok és valóság viszontagságait dolgozza fel Giampaolo Testoni kortárs olasz zeneszerző Fantasio és Fortunio című két egyfelvonásos vígoperája, amelyek az ősszel elmaradt magyarországi bemutató helyett ma 20 órától az OperaSzerda keretei közt, keresztmetszet formájában debütálnak a hazai közönség előtt. A francia romantikus Alfred de Musset két darabja nyomán született produkciókról az előadások címszereplőit alakító Balga Gabriellát, aki eddigi munkásságáért a hét elején vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Érzése szerint mi a közös a két egyfelvonásos hőseiben?
Fantasio és Fortunio abban a tekintetben hasonló személyiségek, hogy szeretnek álmodozni, valami mást keresnek, mint ami megadatott nekik. Nem állnak be a sorban, inkább keresnek valami újat, ami, úgy érzik, meghozza nekik a boldogságot. Fantasio szerintem egy érettebb személyiség, egy kedélyes, életvidám figura, akinek van már tapasztalata a hölgyek terén, és mivel eladósodott és menedéket keres, udvari bolondként próbál szerencsét a királyi palotában, ahol azonban rangjából kifolyólag nincs esélye elnyerni a király lányának, Elisabettának a kezét. Fortunio ezzel eszemben jóval zárkózottabb, szürke kis irodai alak, aki azonban minden nap álmodozik is egy kicsit, miközben a munkaadója felesége, a kertben sétálgató Giacometta után leskelődik. Annyira naiv, hogy elhiszi, ennek a kapcsolatnak lehet realitása. Ezekben a beteljesületlen szerelmekben rejlik ezeknek a figuráknak a drámaisága.
Milyen kihívásokat rejt magában ez a két szerep, akár hangilag, akár a színészi játékot tekintve?
Annak idején két hét alatt kellett beállnom ebbe a szerepbe, és azóta is van bennem egyfajta izgalom, hogy jókor lépek-e be, mert bár könnyűnek hangzik, nincsenek benne ártalmas énekhangok, ezzel együtt zeneileg nehéz darab. Szerencsére Szennai Kálmán, a darab korrepetitora nagyon jól ismeri a darabot, és Barcsák Anna súgó, ha kell, vezényel is, úgyhogy biztonságban vagyunk. Mint nadrágszerep, az a feladat, hogy a két szereplő között tudjam érzékeltetni a különbséget akár gesztusokban, úgy hozzam a figurát, hogy az hiteles legyen.
Részese volt a 2018-as olaszországi ősbemutatónak a novarai Teatro Cocciában, amit Almási-Tóth András rendezett. A budapesti premiert, amit előbb szeptemberben, majd októberben sodort el a járvány, Harangi Mária rendezte, ő készítette el a mostani keresztmetszetet is az OperaSzerda közvetítésébe. Hogyan alakult át a rendezés, milyen formában mutatják be most a műveket?
A díszletek és jelmezek állandók, ahogy a darab alapgondolatai is, de teljesen új premier született szeptemberben, amihez képest azonban a mostani keresztmetszetben is változtattunk. Marcsi nagyon termékeny és tehetséges, hogy ilyen gyorsan képes reagálni és minket elterelni a jó irányba.
Hétfőn egyike volt azoknak a művészeknek, akik átvehették a korábban, még augusztus 20. alkalmából odaítélt elismeréseket. A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült, mit jelent az Ön számára egy ilyen díj?
Mikor megkaptam az értesítést arról, hogy jelöltek, már annak is borzasztóan örültem, amikor pedig kiderült, hogy megkaptam, az tényleg leírhatatlan élmény volt. Nagyon büszke vagyok rá, nagyon megtisztelő, úgy érzem, hogy megbecsülnek, és visszaigazolás, hogy jó úton haladok, hogy jó az, amit csinálok, és van értéke a munkámnak. Sokszor elbizonytalanodik az ember ugyanis, főleg itt a COVID-járvány miatt érnek rossz élmények, de ez örömöt ad, és megerősítést, hogy van értelme annak, amit csinálok, ezen az úton kell tovább haladni, és persze mindig van még hova fejlődni.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Rákossy Péter