Háry Jánoska

Okostelefon és huszármente – interjú Harangi Mária rendezővel

Az előadás rendezője, Harangi Mária szerint a Kodály-klasszikus ma is érvényesen szól a fiatalokhoz, de az új előadás játékosan, a digitális világ felől közelít a történethez, az alfa generáció nyelvén.

Hogyan, milyen vezérfonal mentén indultál el Háry János felé, hogy Kodály Zoltán daljátékából egy gyerekekkel és gyerekeknek létrehozott, az eredetihez hű, de mégis mai produkció jöjjön létre?

Az alkotótársaimmal, az író-dramaturg Dávid Ádámmal, a zenét átdolgozó Andorka Mártonnal, a látványt tervező Michac Gáborral, Kovács Dénes koreográfussal, illetve az OPERA Gyermekkarát vezető Hajzer Nikolett-tel folytatott beszélgetések során nagyon érdekes tapasztalat fogalmazódott meg bennünk. Mindenkinek van gyermekkori emléke a Háry Jánosról, hiszen több benne feldolgozott népdal része az általános iskolai tananyagnak, és a szülők ma is fontosnak tartják, hogy a darabbal színházban is találkozzanak a gyerekek. A történet izgalmas, tele van kalanddal, de gyerekként valójában nagyon nehéz összerakni. Niki mesélte – aki egyébként maga is a Gyermekkar tagja volt és játszott a Háry János-előadásban –, hogy amikor anno megkérdezték tőlük, miről szól a darab, bizony bajban voltak a válaszadással. Ami nem véletlen, hiszen van egy kerettörténet, amelyben valaki visszaemlékezik az életére, de végig ott motoszkál a hallgatóban, hogy talán nem is minden úgy történt – ez gyerekként szinte megfejthetetlen. A beszélgetéseinkben végül eljutottunk oda, hogy kimondtuk: a Háry János valójában nem gyerekdarab.

Mégis rengeteg kapcsolódási pontja van a gyerekekhez.

Pontosan, és Kodály zenéje miatt egyszerűen nem lehet, nem szabad elengedni. Ezek a népdalok szerepelnek a tananyagban, sőt a gyerekek már óvodáskorban kívülről fújják például az „A jó lovas katonának” kezdetű dalt, ezért azt kerestük, hogyan lehet a művet úgy színpadra állítani, hogy az megszólítsa őket. Így a Háry Jánoska egy úgynevezett „makett-előadás” lesz – ahogy az OPERA főigazgatója nevezi az elmúlt évadokban készült gyermekkari és gyermekbalett produkciókat –, azaz egy kicsinyített Háry, a célunk pedig az volt, hogy megtaláljuk azokat az emblematikus jeleneteket és zenei pillanatokat, amelyekhez a gyerekek személyesen is tudnak kapcsolódni. A Háry János tulajdonképpen arról szól, mi a valóság, mi a lódítás, mi a túlzás, hogyan próbálja az ember a saját vágyai szerint újramesélni a világot, ami különösen ma, a digitális korban aktuális téma. A gyerekek a világhálón keresztül találkoznak az információk jelentős részével. Folyamatosan képeket, történeteket, mesterséges intelligencia által generált tartalmakat látnak, közben viszont egyre nehezebb eldönteni, mi az igaz, mi a manipulált, mi a „feltupírozott” valóság. Úgy éreztük, a Háry János segítségével körül lehet járni a témát, és ez gyerekként is átélhető lesz, ha jól közelítünk hozzá.

Ezért kerül be az előadásba a digitális világ motívuma is?

Igen. A kerettörténetben egy iskolai osztály projektmunkát készít a Háry Jánosból. Természetesen előkerülnek a telefonok, a számítógépek, rákeresnek az interneten a cselekményre, a virtuális világból pedig „kilép” maga Háry János, aki végigvezeti a gyerekeket a saját történetén. Ez a megoldás egyszerre játékos és nagyon mai, hiszen a mai ifjúság számára teljesen természetes, hogy egy műhöz a világhálón keresztül jutnak közel. Innen indulunk, de közben felmerül a kérdés: amit ott találunk, az mennyire tükrözi az igazságot?

A produkció látványvilága is eltér a hagyományos meseelőadásokétól.

Ez nagyon fontos volt számomra. Nem akartunk klisékkel dolgozni, ezért lett a látványtervező Michac Gábor, aki képes olyan világot teremteni, ami kortárs módon szól a gyerekekhez. Gábor ráadásul bábszínházi elemeket is behoz az előadásba. A műfaj adta magát, hiszen a gyerekek egészen pici koruktól kezdve játszanak a tárgyakkal, ezért a bábszínházi eszközöket ösztönösen értik.

Író-dramaturgként Dávid Ádám is közreműködik a Háry Jánoskában. Mi az ő feladata?

Az eredeti Háry János szellemiségét természetesen megtartjuk, de Ádám egy autonóm szöveget hoz létre: az iskolai keret prózában készül, a Kodály-műbe pedig verses átvezetésekkel lépünk majd.

A zenébe be kell avatkoznotok.

Azt gondolom, ez nagy felelősség, különösen egy olyan ikonikus mű esetében, mint a Háry János. Valóban nagy felelősség, feladatként viszont nagyon izgalmas kihívás. Andorka Márton nem csupán egy kisebb együttesre hangszerelte át az anyagot és húzott a zenei szövetből az előadás időkeretének figyelembevételével. Az átdolgozást egy másik gyakorlati szempont is irányította: az eredeti szólamok jelentős része nem gyerekhangokra íródott. Hajzer Nikolett-tel aprólékosan végigmentünk a darabon, hogy mit tudnak a gyerekek autentikusan énekelni, ezzel együtt melyek a kihagyhatatlan zenei részletek. Két felnőtt szólista segíti majd őket: Fülep Máté lesz Háry, Ortan Vivienne pedig a tanárnő, Zsóka néni, valamint Örzse figuráját is megjeleníti. Ez lehetővé teszi, hogy olyan zenei pillanatok is megtörténjenek, amelyeket gyerekszereplőkkel nem lehetne hitelesen előadni.

Az OPERA Gyermekkarával már dolgoztál korábban is. Milyen tapasztalatokat szereztél?

A János vitézke volt az első közös nagy munkánk, egyben az ő első önálló előadásuk. Akkor sok kérdés volt bennem: hogyan mondanak majd prózát, hogyan működnek színészileg? De hamar kiderült, hogy rendkívül tehetségesek és elképesztően érzékenyek. Az elmúlt évadokban pedig több színpadi tapasztalatot gyűjtöttek, önálló előadásaik vannak, ebből következik, hogy egyre magabiztosabbak. Nagyon inspiráló velük a munka, és most már egyáltalán nem kérdés, hogy lehet-e velük önálló produkcióban alkotni. Most nagyon szeretném, hogy ne kötelességként éljék meg az egyes előadásokat, hanem személyesen is találjanak az anyaghoz kapcsolódási pontokat. A fiatal nézőknek szóló színház legfontosabb alapvetése az, hogy vegyük őket komolyan, kezeljük őket partnerként, és arról beszéljünk, ami őket foglalkoztatja. Nagyon érdekel, hogy amit én gondolok ötvenévesen, háromgyerekes anyukaként a Háry Jánoskában felvetett kérdésekről, hogyan találkozik az ő valóságukkal. Előfordulhat, hogy a közös munkából a Gyermekkar tagjai alkotótársként is kiveszik majd a részüket. Mivel [2026] szeptember 19-én lesz a bemutató, tehát az évad legelején, biztosan frissek lesznek, tele energiával, nekünk pedig az lesz a feladatunk, hogy ezt az energiát azonnal a közös játékba fordítsuk át. És reményeink szerint megszületik egy olyan Háry Jánoska, amely egyszerre tiszteleg Kodály előtt, és szól a mai gyerekekhez.

Papp Tímea
(Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2026. nyári számában jelent meg)