Fidelio
Részletek
Ajánló
A sok erős és hős férfiról szóló történet mellett mindig izgalmas kérdéseket vet fel egy olyan mű, ahol az igazi erőt és megoldást egy nő képviseli – még ha a cél érdekében férfinak is álcázza magát. Ludwig van Beethoven egyetlen operája számos hagyományt egyesít: megjelenik benne a prózai megszólalásokat tartalmazó Singspiel, vagyis daljáték, a szinte meseszerű happy end, a bécsi klasszicisták öröksége és a romantikus monumentalitásnak a megelőlegezése – és mindemellett a szabadítóoperák egyik legikonikusabb darabjával állunk szemben, ahol az igazságtalanul börtönben sínylődő férj, Florestan megmentéséért küzd a feleség, a magát Fideliónak kiadó Leonora.
Az OPERA is régi hagyományt követ azzal, hogy nagy külföldi operaházakkal kooperálva vagy éppen előadásokat átvéve ad lehetőséget a budapesti közönségnek európai produkciók megismerésére. A tavalyi berlini Don Giovanni után ezúttal a londoni Királyi Operaház Tobias Kratzer – aki épp a 2025/26-os évadtól a Hamburgi Opera igazgatója – által rendezett, a hagyományos és a modern elemeket izgalmasan ötvöző előadását mutatja be Halász Péter vezényletével. Az előadás elsöprő sikert aratott Londonban, így igazán kitüntető, hogy a premier eredeti helyszíne után a budapesti közönség számára mutatkozik be a produkció először külföldön.
A londoni Royal Opera, Covent Garden produkciója alapján. Első előadás: 2020. március 1., Royal Opera House, Covent Garden.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2026. április 18.
Operakalauz
„Csak az empátia menthet meg bennünket”
Az OPERA újabb nyugat-európai sikerprodukció hazai változatát mutatja be: Beethoven egyetlen operáját, a Fideliót 2020-ban a londoni Royal Opera House-ban nagy visszhangot kiváltott előadásban vitte színre Tobias Kratzer. Az idei szezontól a Hamburgi Állami Operát igazgató rendezőt koncepciójáról és annak időtállóságáról kérdeztük.
Londoni Fidelio-előadása kapcsán a kritikusok elsősorban a bátor értelmezést és a filmszerű látásmódot emelték ki. Az eredeti bemutató után több mint fél évtizeddel hogyan tekint a produkcióra?
A Fidelio első felvonását az eredeti, a komponistát inspiráló történeti közegbe helyeztük: a francia forradalom korába, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek világába. A második felvonás azt a kérdést teszi fel: mi maradt ezekből az eszményekből ma? A darab mindenkor aktuális problémákat feszeget, Beethoven válaszát pedig szintén időszerűnek gondolom: talán az empátia az egyetlen, ami még megmenthet bennünket.
A történetet a 17. századi Spanyolországból a francia forradalom idejébe helyezte, mégis kortárs környezetben mozgunk. Mi inspirálta ezt az összetett megközelítést?
A megoldás gyökere az opera két felvonásának eltérő dramaturgiája és zenei stílusa. Sokan éppen ezt a különbséget tartják a Fidelio legnagyobb gyengeségének, számomra viszont ez az egyik legkülönlegesebb tulajdonsága. Ez nem egy „jól megcsinált darab”, hanem olyan mű, amely mindig kérdéseket intéz a nézőhöz – esztétikai és politikai dilemmákat egyaránt felvet. Szeretném, ha a néző elgondolkodna: az, ahogy a színpadon mások szenvedését figyeljük, vajon nem hasonlít-e arra, ahogyan a világ borzalmaira reagálunk? Szemléljük, fogyasztjuk, talán még élvezzük is a feszültséget, ám ez nem késztet bennünket cselekvésre. Vagy mégis?
A Fidelio egyszerre szerelmi történet és politikai állásfoglalás. Önnek az opera melyik aspektusa lényegesebb itt és most?
Számomra a darab legfontosabb mondata Leonora kiáltása a második felvonásban: „Bárki is legyen ön, meg fogom menteni!” Leonora ezen a ponton lép túl a személyes, a szerelmi történeten, amikor bátor, politikai, sőt mélyen emberi kijelentést tesz. Az én rendezésemben a fordulat megjelenítésében egy gyakran a háttérbe szoruló mellékszereplőnek, Marzelline-nek jut kulcsszerep. Szereti Leonorát, és még a saját szerelmének megmentésénél is előbbre valónak tartja Leonora férjének kiszabadítását.
Rendezéseiben gyakran találkozik a színház, a film és az élő előadás eszköztára. A Fidelio esetében hogyan működik mindez?
A nézők közvetlen megszólítása, vagyis az, hogy érkezéskor filmre vesszük őket, először a Fidelióban jelent meg mint eszköz. A gondolatot Robert Schumann Das Paradies und die Peri című művének 2025 őszi hamburgi előadásában fejlesztettem tovább: ott az énekesek áttörték a negyedik falat, hogy közvetlenül kommunikáljanak a közönséggel.
A budapesti közönség lesz az első, amelyik az Egyesült Királyságon kívül láthatja a Fidelióját. Szükséges egy eredetileg más kulturális közegre tervezett koncepciót új közönséghez igazítani?
Vannak gyakorlati kérdések: például hogyan alkalmazkodjon a díszlet egy más méretű és más adottságokkal rendelkező színpadhoz. De számomra a legfontosabb, hogy a mű egyetemes üzenete ne vesszen el az átdolgozás során. Úgy vélem, hogy a darabban és a rendezésben megfogalmazott kérdések nem kötődnek egyetlen helyszínhez, hanem egyetemesek. A válaszok persze nem csak a környezettől függnek, hanem az egyes néző személyes reakciójától is.
Jászay Tamás
(Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2025. téli számban jelent meg)