A nagy fejlesztési projektek révbe érkezése után az Opera működési költségeinek rendezése kerül a kormány elé. Ókovács Szilveszter az évad végén interjút adott a HVG-nek.
- Úgy tudjuk, ön a kormány által tavaly meghatározott 23,2 milliárd forintnál jóval többet kért az Operaház felújításra nemrég a kormányülésen, de visszadobták az igényét. Miért nem elég a tervezett összeg?
- Valójában jelentést tettem a kormány előtt három nagyprojektünk állásáról. A felújítások-építések általunk tavaly, vagy akár még 2014-ben kalkulált mérnökárai az építőipar túlterheltsége és az anyag-áremelkedések miatt ma már nem tarthatók. És hát azért fut most mindegyik tárgyalásos eljárásban, hogy legyen mozgástere a feleknek.
- Ez azt jelenti, hogy késik a felújítás, vagy csak részleges lesz?
- A speciális színpadtechnikai tender áll a legjobban, itt három ajánlatunk van, s úgy tűnik, a mérnökár alatt megszabadulhatunk a 35 éves, ma már balesetveszélyes, gyakran meghibásodó, a nézőtérről is hallhatóan működő NDK-s konstrukciótól. Két kiváló nemzetközi referenciával rendelkező és egymás torkát máshol is elharapó külföldi és egy magyar cég között dől el a verseny. Ha minden jól megy, akár már a július 22-i FINA gálavacsora után – ezzel zár be az Operaház – hozzákezdhet a nyertes cég a munkához. Itt szerencsére nem kell kompromisszumokat kötni. Annyi pénzünk sose lesz, hogy egy Broadway-színház technikáját építsük be, de az Ybl-féle épület és a színpad szerkezete egyébként is megköti a kezünket. Az Operaház korszerűsítésére a West Hungária Bau Kft. vezette konzorcium adott ajánlatot, mely jelenleg még az 11,7 milliárdos mérnökár felett van. Nincs más megoldás, mint lejjebb szorítani az árakat, és ezzel együtt átgondolni nekünk is, mi az, ami vérveszteség nélkül elhagyható. Nem cseréljük ki például a tető teljes lengyel bádogozását, csak ott, ahol beázik, a többi később, figyelmes karbantartással megoldható. Az üzemi területek esetében lehet esztétikai kompromisszumokat kötni, ám a látogatók semmit nem érezhetnek az ésszerű spórolásból. A gépészet mellett a közönségforgalmi terek teljesen megújulnak, például nagyobbakra, és kényelmesebbekre cseréljük a zsöllye és a páholyok székeit. Összesen bruttó 6-7 milliárdunk van a színpadra, a többi, kiírás szerint mintegy bruttó 17 megy a százmilliárdos értékű épület egyéb szépítésére, korszerűsítésére. Tárgyalunk és meg kell egyeznünk, mert az Opera mint intézmény nem visel el többéves bezárást. Már nem vasfüggöny mögött élünk, mint 1979-ben, szétszéled mindenki, a közönség is, ha még egy vagy több pályázati kör miatt 3-4 évig nem nyitunk ki – arról nem is beszélve, hogy addig „lélegeztetőgépen” tartani az Operát szintén komoly kiadás volna.
- Korábban 8 hónapra tervezte a felújítást, úgy, hogy az előadások egy részét, és műhelyeket már át tudják helyezni a MÁV kőbányai járműjavítójába tervezett üzemházba, az Eiffel Bázisra. Csakhogy itt sem történt meg az első kapavágás sem, sőt a bontásokról szóló tender is bebukott. Minek köszönhető a csúszás, holott a kormány már két éve döntött a szükséges 14,5 milliárd forintról?
- Nem egészen, a projekt mindenképp másfél évre terveztetett, mert fizikailag hamarabb nem menne a színpadgépészet bontása, tervezése és beépítése, csak a belső szakaszhatárok csúsznak. Valóban az lett volna optimális, ha mára elkészül az Eiffel Műhelyház, ahová nemcsak a gyártásunk és a jelenleg fél tucat bérleményben lévő raktár kerül, hanem a szintén hiányzó és itt végre megépülő próbaszínpadon akár előadásokat is lehet tartani. Sajnos, nem így történt, de nyílt uniós közbeszerzések szabályszerű lefolytatásán túl az Opera vezetése mást nem tehet, ahogy az időjárás ellen se. Se hivatali előnyöket nem élvezünk, se referencia nélküli sufnicégeket nem szabadíthatunk a műemlékeinkre, a korábban bebukott tender kapcsán hozott döntőbizottsági ítéletet pedig bíróságon támadtuk meg és nyertünk. De ez már a múlt, ami hiába igazolja az Opera jó gazda magatartását, attól még a fejlesztéseinket nulláról kezdhettük újra. A kivitelezési tender az Eiffel esetében is folyamatban van, a Strabag ausztriai anyacége és magyarországi leányvállalata által alkotott konzorciumtól kaptunk ajánlatot, mely ugyan a 10.3 milliárdos mérnökár felett van jelenleg, de már nem sokkal, szerintem nincs veszve az ügy. Most úgy látjuk, másfél év után, 2018 végén fejeződhetnek be a felújítási projektek.
- Mennyit veszítenek a felújítás miatti kieséssel, és hogyan gazdálkodják ki?
- Számításaink szerint 0,8-1 milliárd forinttal kevesebb lesz a bevételünk idén, jövőre 2 milliárddal, és akkor már a TAO is beomlik. 2019-ben pedig TAO-nk szinte nem lesz, mert itt egyéves utánkövetésben működik a rendszer, tehát akkor is 1.5 milliárd hiányzik majd. Kértünk a kormánytól kompenzációt, hisz a költségeink nem csökkennek, sőt. Növelnünk kell az előadások számát az Erkel Színházban, ahol a ráfordítás ugyanannyi, de a jegyár az operaházinak negyede, a mostani száz százalékos áremelés után is. Viszont úgy tűnik, sikerült ide átcsábítanunk az Ybl-palota leghűségesebb közönségét, ugyanis szinte annyi bérletet adunk el csak az Erkelben, mint amikor az Operaház is nyitva volt. De kaptunk helyet a Müpában, tárgyalunk a Tháliával is. A turnékkal együtt ugyanannyi előadásunk lesz a következő évadban, mint most volt, látványos, eseménydús évad várható: a következő időszakban három kontinensen több mint 100 előadást tarthatunk, nagy hangsúllyal természetesen a Kárpát-medencében, egy friss kormányrendelet által megjelölt forrásból. Kell tehát a külön segítség a működéshez is, és nem mondom, hogy könnyen, de 2011 óta mindig időben megjött. Most is ebben bízunk az őszi műsoraink kapcsán.
- A szakszervezetek értetlenül állnak az előtt, hogy felmondta a viszonylag friss kollektív szerződést, attól tartanak, számos kedvezményt elveszíthetnek.
- Átlagos évadot is nehéz egy 105 oldalas kollektív szerződés előírásainak megfelelően levezényelni: ilyen gúzsba kötött állapotot a többi magyar színház hírből sem ismer, ez mindig az Opera érdekképviseleteinek külön műsorszáma. Sokkal nagyobb terhelés alatt lesz az Erkel Színház, szinte minden este játszunk, 300 felett a nagytermi előadásszám csak ott, így mindig bontani és építeni kell. Ezért bevezetjük a két műszakos munkarendet. A KSZ még két hónapig érvényben van. Nem fogunk kevesebbet fizetni az embereknek, ellenkezőleg, több mint 500 kollégánk, a legkevesebbet keresők bérét emeltük meg önhatalmúlag, és valóban az a célunk, hogy egyszerűbb legyen az életünk, az Opera pedig megfelelően képzett munkaerőhöz jusson. A magyar kultúra minden mutató szerint első intézménye vagyunk, tartás, morál és lojalitás kell mindannyiunktól a 133 éves Ház iránt. Jogi kötöttségünk akkor is lesz bőven, ha netán nem sikerülne addig új, szűkebb KSZ-t kötni, hisz a munkajog, a közalkalmazotti jogállás és az előadó-művészeti törvény vonatkozó passzusait tartanunk kell.
- 2018 februárjában lejár a mandátuma, múlt évben még a leváltásával viccelődött, most, hogy látja a támogatottságát, folytatni fogja?
- Akkor érdemes folytatnom, ha a 2012-ben írott és elfogadott programom megvalósulni látszik, és esélyt kapunk az európai első vonal elérésére, amely Budapesthez és Magyarországhoz is illő cél. A kormány eltökélt volt az Erkel Színház újranyitása, az Eiffel Műhelyház létrehozása, az Operaház korszerűsítése és a nagy turnék ügyében, már csak egy nagy előterjesztésünk döntésére várunk: az évi normál működési költségünk középtávú rendezésére. Majdnem akkora nagyságrendű elhatározás kellene, mint 2001-ben, amikor a polgári kormány vett egy nagy levegőt, és rendezte az Opera helyzetét – ennek 17 éve lesz jövőre.
- Pedig ön igazán jóban van a kormánnyal, Orbán Viktort is sikerült nem egyszer az Operaházba csábítania, jelentősen emelkedett a ház költségvetése.
- A miniszterelnök akkor jön, amikor ő akar, és mivel viszonylag rendszeresen jár, bérlete is van, ez felértékeli a látogatásait. De még jobban örülök, hogy 580 ezer fizető néző gondolkodik hasonlóképpen, s hogy ez a szám duplája a hat év előttinek… Ugyanakkor a működési területen sem halasztható a változás: 2011 nyarán évi 5,7 milliárd forintos állami támogatással vettem át az Opera vezetését, s hogy az őszt is megérjük, végül 7 milliárdos össz-szubvenció kellett. Azóta emelkedett az összeg, de két éve stagnál, pedig már évek óta nem egy, hanem két színház működik belőle: idén a 9,8 milliárd sokkal nagyobb fejtörést okoz két nagy épületre, mint anno a 7 milliárd egyre, ez könnyen átélhető. És sokkal többet dolgozni sokkal kevesebbért még felújított épületekben sem sokáig lehetséges: 2018-tól az állami támogatás jelen formájában a bérekre sem volna elég, pedig az csak a kiadásaink fele. De nincs kétségem afelől, hogy a felpolírozott karosszériájú, motorcserélt autóban kialudhat végre a sok éve idegesítően világító üzemanyaglámpa is. Mi a munkát beleraktuk, folytatjuk szívesen, de ahhoz fel kell végre tankolni ezt a gyönyörű és sikeres kocsit!
