A holokauszt operaházi áldozatainak emlékére tizenhét botlatókövet avatott fel az Operaház főbejárata előtt Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és dr. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója.
Prof. dr. Grósz Andor az eseményen kiemelte, a botlatókövek elhelyezése azt az üzenetet közvetíti: az Operaház nagyra becsüli a zsidó származású munkatársai hozzájárulását a magyar operakultúrához. „A főváros egyik legprominensebb utcáján, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelőnek – hazaiaknak és külföldieknek – felidézhetnek neveket, arcokat, történeteket. Talán gondolatokat is ébresztenek: mi történt akkor? Mi zajlik ma körülöttünk? Merre tart, merre tarthat a világ?” – fogalmazott a Mazsihisz elnöke.
Dr. Ókovács Szilveszter rámutatott: az OPERA minta kívánt lenni és társadalmi mintája is volt a minőségi, a teljesítményen alapuló összjátéknak. Ebből hasította ki a lehető legdurvábban a zsidó származásúakat az antiszemitizmus, ezzel egy ideál kapott súlyos sebet. „Sem addig, sem azóta nincs rasszizmus az OPERÁ-ban, amire büszkék is lehetünk, de ez a dühünkre is rámutat, hogy 80 éve pedig mégis megtörténhetett. És mindenki érintett, mert mindannyian legfeljebb egy-két botlatókőre vagyunk egy-egy áldozattól.”
Az Operaház főbejáratánál elszórtan elhelyezett tizenhét botlatókőből – melyeket a Mazsihisz és az OPERA közösen állítatott – tizenhaton az áldozatok nevei szerepelnek, míg a tizenhetedik a holokauszt ismeretlen dalszínházi áldozatainak emlékét őrzi.
A tizenhat név szerint felsorolt áldozat:
Abai (Abramovics) Rezső énekkari tag – megölték 1944-ben Auschwitzban
Bartos Miklós operaénekes – munkaszolgálatosként meghalt 1943-ban Kijevben
Bruckner Anna balettművész – megölték 1944/45-ben Bergen-Belsenben
Fekete Gyula hegedűművész – meghalt 1944-ben
Földiák Lipót könyvvezető – megölték
Gallai (Goldstein) Zoltán énekkari tag – munkaszolgálatosként meghalt 1942-ben Novij Gran Hresztikiben
Hütter Pál csellóművész – munkaszolgálatosként megölték 1943-ban
Jotischky Leo brácsaművész – munkaszolgálatosként meghalt 1945-ben Gunskirchenben
Kállai Emil hegedűművész – meghalt 1944-ben a soproni roma halálmenetben
Keleti Frigyes György fagottművész – munkaszolgálatosként meghalt 1944-ben
Kohlberg Róza operaénekes – megölték 1944-ben Auschwitzban
Lichtenberg Emil karmester - megölték 1944-ben Budapesten
ifj. Ney Dávid operaénekes – meghalt 1945-ben Hörschingben
Radó Antal műfordító – a halálba menekült 1944-ben Budapesten
Revere Gyula hárfaművész – megölték 1944-ben Budapesten
Rovelli (Rosenfeld) Dezső énekkari tag – munkaszolgálatosként eltűnt 1943-ban
A botlatókő emlékművek ötlete Gunter Demnig német szobrászművésztől származik. A nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, betonkockákra rögzített és járdába helyezett 10×10 centiméteres réz emléktáblák az áldozatok egykori utolsó szabadon választott lakhelye vagy – mint az OPERA esetében – munkahelye előtt kívánják láthatóvá és kézzelfoghatóvá tenni a történelmi emlékezetet. Az elmúlt harminc év alatt Európa-szerte több mint 100 ezer botlatókövet helyeztek el, hogy felhívják a figyelmet a nácizmus embertelen bűneire.
Magyarországon 2007-ben avatták fel az első botlatókövet, amelyet azóta csaknem 700 követett. Az OPERA az első magyar színház, amely ily módon is megemlékezik a vészkorszakban elvesztett művészeiről és munkatársairól, ezzel olyan intézmények sorához csatlakozott, mint a Komische Oper Berlin, a Hamburgi Állami Operaház vagy a salzburgi Festspielhaus. A botlatókövek elhelyezése szervesen kapcsolódik a Magyar Állami Operaház másik, a magyar színházi életben egyelőre szintén egyedülálló kezdeményezéséhez, a 2022 decemberében megnyílt „Összetört, elhagyott, meghalt…” című állandó kiállításhoz, amely az intézmény 83, a vészkorszak alatt származása miatt elbocsátott és meghurcolt tagjának állít emléket. A Gábor Sylvie rendező, játékmester ötlete és doktori disszertációjához készített alapkutatása nyomán, Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetője által összeállított kiállítás az Andrássy úti Ybl palota pincéjében vezetés keretében látogatható, ahol Budapest II. világháborús ostroma alatt számos üldözött is menedékre talált. A kiállítás ismertetője ITT olvasható.
